Pedig nagyon szép szakma. Sajnos manapság nem csak az
állattartási kultúra hanyatlik, de elfelejtettük tisztelni a bőrt, mint hasznos
alapanyagot. És úgy egyáltalán bármiért hálásnak lenni, ami megadatott számunkra.
Mert
van, jár, jogom van hozzá. Használom, kihasználnom, eldobom, lesz másik.
Tárgyak vagy emberi kapcsolatok, mindegy, de az elv ugyanaz.
És
így vagyunk a természettel is. Gyarló módon azt gondoljuk, hogy minden itt a
Földön miértünk van, és bármit is teszünk, annak nincs következménye.
Elfelejtettük
tisztelni a termőföldet, a faanyagot, a növényeket, az állatokat, amik minden nap
szolgálják az életünket táplálék vagy használati tárgyak formájában. Ezek az
időtálló értékek mind a természet ajándékai, amit ha tudatosan, ésszerűen
használunk emberöltőkön át az életünk részévé válhatnak.
(Gondoljatok
csak bele pl. régen a teknővájók egy fél farönkből 2 teknőt és több tucatnyi fakanalat
készítettek és a legapróbb részeket sem hagyták kárba veszni, azokból
farigcsálták a fogpiszkálót, a teknők pedig 20-30 évig is kiszolgálhattak egy
családot.)
Meg
kellene tanulnunk újra alázattal (ezt
a szót egyáltalán ismeri még valaki manapság?) lenni az élővilág iránt, mert az anyatermészet
élhet nélkülünk, de mi nem élhetünk természet nélkül. Ez volt az új kollekció
vezérgondolata.
Mindezek
mellett, hogy az alap felvetésnél maradjak a könnyűipari mesterségek - mint a tímár
vagy a bőrdíszműves - kihalását nem csak a képzési platformok és a kétkezi
szakmák megbecsülésének hiánya, hanem az ezekre épülő kereskedelmi folyamatok
is nagymértékben befolyásolják. Mert, mint tudjuk a kereslet és a kínálat
összefügg. Amire nincs igény a vásárlók között, az eltűnik a piacról. Így van
ez a magyar bőrrel, mint alapanyaggal is.
A nyersbőr a legtöbb helyen itthon
hulladékként végzi, a feldolgozó gyárak fizetnek azért, hogy veszélyes
hulladékként elszállítsák, majd elégessék ezeket. Micsoda pazarlás!
Vagy jobb esetben olasz
bőrkereskedők tüntetik el nyomtalanul az országból, ami aztán importcikként négyszeres
áron újra visszakerül hozzánk szivárványszínekben, Made in Italy pecséttel. Meg
persze bőrtáska, bőrcipő az csak olasz lehet, mert csak ott van minőség és szaktudás,
ugye? Hol van már a Pécsi Bőrgyár, meg az évi 14.000 négyzetméternyi
bőrtermelés. Egyébként a 6-7 hónapos szarvasmarha borjúk 90%-a kikerül az
országból és főként itt is az olaszok nagy vevőink…
Mivel
az ember megjelenésével belenyúlt a természetes folyamatokba az ökológiai
rendszerek nem működnek már maguktól tökéletesen, ezért a megőrzéshez,
helyreállításhoz emberi beavatkozásra van szükség. Erre hivatott pl. a természetvédelem
vagy a vadgazdálkodás.
Sajnos az emberek többségének fejében csak az a kép él,
hogy a vadászat a tehetős emberek sportja, amit a vad elejtésének mámora hajt,
de ennél jóval árnyaltabb a kép, ugyanis a vadgazdálkodás védelemből, hasznosításból
és szabályozásból áll, az
állományméret változásának függvényében. Persze taglalhatnánk most a helyenként
túltartott vadállomány, a gazdálkodás és természetvédelem valós és vélt
ellentmondásait, de ezt a lehetőséget inkább meghagynám a szakmai fórumoknak.
A
vegetáriánusoktól és a megrögzött, online hangoskodó, álságos állatvédőktől előre
elnézést kérek, de aki megérti, hogy itt most miről beszélek, nem fog támadni
az állatok kizsákmányolása címszóval. Persze státuszszimbólum mivoltuk miatt nem
kell krokodilbőr csizmát venni nyilván….
De
ha még ezek után sem hagyna nyugodni benneteket a kérdéskör, tudok ennél egy
sokkal aggasztóbb témát, és kérdem én mennyivel jobb fast fashion üzletek által
kínált ”egy szezon után kidobom, úgyis más lesz a divat” silány minőségű termékek
megvásárlásával támogatni a tömeggyártást,
a gyermekmunkát, a foglalkoztatottak
kizsákmányolását? Ráadásul a több
ezek kilométerről érkező termékek a szállítás során nagymértékben terhelik a környezetet
is, nem beszélve arról, hogy ezzel az adott szakmában a lokális munkahelyek
feleslegességét is támogatjuk.
Szóval
gondoltunk egyet és a Petrovicz Kft.-vel összefogva értékmentésbe kezdtünk. Az
évtizedek óta vadhús feldolgozással foglalkozó cég tenni akarásából és a saját lelkes,
kreativitásomból adódóan megszületett a The
Gifts of Nature kollekció.
A
természetközeli élőhelyeken élő szarvasok a Vác környéki vadgazdálkodási
tájegységből érkeztek Csővárra, a húsfeldolgozást követően, az eddig veszélyes hulladékként
kezelt nyersbőrt egy Győr-Moson-Sopron megyei tímárüzem készítette ki, majd
Budapestre visszakerülve elkészültek a kollekció darabjai, hátizsákok szarvasbőr
és vászon kombinációjából.
A
kollekció további kiegészítő termékeit a szarvasbőr jegyzetfüzet-borító és a hansági
Lébény településről származó akácfa rönkből készült
kisasztal/virágtartó/lakásdekoráció jelentik.
Tehát miért jó, ha a MADurban
kollekció egyik darabjára szert teszel, amellett, hogy Magyarországon és
helyből származó alapanyagokból készült terméket vásárolsz?
-Értéket mentesz: az eddig hulladékként kezelt bőr nyersanyag felhasználásra
kerül
-Támogatod az eltűnő félben lévő hazai könnyűipart
-Ezáltal támogatod az ottani munkahelyeket
-Munkát adsz vele nekem, amit örömmel teljesítek
-És nem mellesleg boldog leszek, mert az általam készített termékeket használod,
remélhetőleg minél hosszabb ideig:)
info@marieannedesign.hu
Források:
·Jakab Antal: A Pécsi Bőrgyár Tímárnévjegyzéke (1885–1966). Pécs, 2003. II. kiadás, 208 oldal.
·Tóth Béla – Dr. Tóth Géza: Régi Pécsi Tímárságok.
Pécs, Műszaki Szemle 1954. évben, 4. szám.
·www.mek.oszk.hu
·Dr. Kerényi Attila, Dr. Kiss Tímea, Dr. Szabó György: Környezeti rendszerek
(Debreceni Egyetem, 2013)
·www.ova.info.hu
·www.haszonagrar.hu/allattenyesztes