Sokat járok kávéházakba. Legtöbbször a barátaimmal. Nem csak azért, mert ezeken a helyeken nyugodtan tudunk beszélgetni, hanem azért is, mert valami különleges érzést ad az embernek.
Van aki csak az íze miatt issza, van aki kulináris élményként éli meg, a végletek embereinek pedig szenvedélyévé vált.
A kávézásnak nagy múltú hagyománya van az egész világban. Bécsben az első kávéházat 1697-ben nyitották meg, abban az időben a kávét a felsőbb rétegek luxusának tartották. Az ipari forradalom idejében a középosztály számára is elérhetővé vált, majd az 1950-es években már a mindennapi rutin részét képezte.
Az igazi, lefőzős kávé híve vagyok. Kedvenc kotyogós kávéfőzőmet cirka 2 éve kaptam a páromtól. Azóta is mindig ezt használom. A Szarvasi Seherezádé fantázianévvel illetett csoda felső része egy porcelán kis kancsó, ami romantikus rózsákat és arany díszítést kapott. Mindezek mellett előnye, hogy MAGYAR termék, illetve, hogy elérhető áron (kb. 4 ezer Ft) hozzájuthatunk.
Az otthoni kávéfőzés ezek után már nálunk is mindennapos szokássá válik. Mivel sok tejjel szeretem a kávét, ezért általában Latte Macchiatot készítek. Ennek a lényege, hogy a tej, a kávé és a kemény tejhab rétegeket alkot a pohárban. Mivel a kávé könnyebb, mint a tej, ezért fenn marad annak tetején. Erre kerül a tejhab, amit egy kb. ezer forintos kis szerkentyűvel pikk-pakk elkészíthetünk. Recept itt.
A tapasztalatok azt mutatják, hogy akkor lesz elég kemény a hab, ha a tej langyos. Sem a forró, sem a hideg tej nem habosodik kellőképpen. Fontos még az is, hogy a bögrébe egyszerre csak kevés tejet öntsünk, hogy legyen elég hely a habnak.
Mézzel készített változata a Melange [melanzs]. Ennél a méz a pohár aljára kerül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése