Marie Anne in Wonderland: Kényes téma ez a bőripar.

Pedig nagyon szép szakma. Sajnos manapság nem csak az állattartási kultúra hanyatlik, de elfelejtettük tisztelni a bőrt, mint hasznos alapanyagot. És úgy egyáltalán bármiért hálásnak lenni, ami megadatott számunkra.

Mert van, jár, jogom van hozzá. Használom, kihasználnom, eldobom, lesz másik. Tárgyak vagy emberi kapcsolatok, mindegy, de az elv ugyanaz.

És így vagyunk a természettel is. Gyarló módon azt gondoljuk, hogy minden itt a Földön miértünk van, és bármit is teszünk, annak nincs következménye.

Elfelejtettük tisztelni a termőföldet, a faanyagot, a növényeket, az állatokat, amik minden nap szolgálják az életünket táplálék vagy használati tárgyak formájában. Ezek az időtálló értékek mind a természet ajándékai, amit ha tudatosan, ésszerűen használunk emberöltőkön át az életünk részévé válhatnak.

(Gondoljatok csak bele pl. régen a teknővájók egy fél farönkből 2 teknőt és több tucatnyi fakanalat készítettek és a legapróbb részeket sem hagyták kárba veszni, azokból farigcsálták a fogpiszkálót, a teknők pedig 20-30 évig is kiszolgálhattak egy családot.)

Meg kellene tanulnunk újra alázattal ~~(ezt a szót egyáltalán ismeri még valaki manapság?)~~ lenni az élővilág iránt, mert az anyatermészet élhet nélkülünk, de mi nem élhetünk természet nélkül. Ez volt az új kollekció vezérgondolata.

Mindezek mellett, hogy az alap felvetésnél maradjak a könnyűipari mesterségek - mint a tímár vagy a bőrdíszműves - kihalását nem csak a képzési platformok és a kétkezi szakmák megbecsülésének hiánya, hanem az ezekre épülő kereskedelmi folyamatok is nagymértékben befolyásolják. Mert, mint tudjuk a kereslet és a kínálat összefügg. Amire nincs igény a vásárlók között, az eltűnik a piacról. Így van ez a magyar bőrrel, mint alapanyaggal is.

A nyersbőr a legtöbb helyen itthon hulladékként végzi, a feldolgozó gyárak fizetnek azért, hogy veszélyes hulladékként elszállítsák, majd elégessék ezeket. Micsoda pazarlás!

Vagy jobb esetben olasz bőrkereskedők tüntetik el nyomtalanul az országból, ami aztán importcikként négyszeres áron újra visszakerül hozzánk szivárványszínekben, Made in Italy pecséttel. Meg persze bőrtáska, bőrcipő az csak olasz lehet, mert csak ott van minőség és szaktudás, ugye? Hol van már a Pécsi Bőrgyár, meg az évi 14.000 négyzetméternyi bőrtermelés. Egyébként a 6-7 hónapos szarvasmarha borjúk 90%-a kikerül az országból és főként itt is az olaszok nagy vevőink…

Mivel az ember megjelenésével belenyúlt a természetes folyamatokba az ökológiai rendszerek nem működnek már maguktól tökéletesen, ezért a megőrzéshez, helyreállításhoz emberi beavatkozásra van szükség. Erre hivatott pl. a természetvédelem vagy a vadgazdálkodás.

Sajnos az emberek többségének fejében csak az a kép él, hogy a vadászat a tehetős emberek sportja, amit a vad elejtésének mámora hajt, de ennél jóval árnyaltabb a kép, ugyanis a vadgazdálkodás védelemből, hasznosításból és szabályozásból áll, az állományméret változásának függvényében. Persze taglalhatnánk most a helyenként túltartott vadállomány, a gazdálkodás és természetvédelem valós és vélt ellentmondásait, de ezt a lehetőséget inkább meghagynám a szakmai fórumoknak.

A vegetáriánusoktól és a megrögzött, online hangoskodó, álságos állatvédőktől előre elnézést kérek, de aki megérti, hogy itt most miről beszélek, nem fog támadni az állatok kizsákmányolása címszóval. Persze státuszszimbólum mivoltuk miatt nem kell krokodilbőr csizmát venni nyilván….

De ha még ezek után sem hagyna nyugodni benneteket a kérdéskör, tudok ennél egy sokkal aggasztóbb témát, és kérdem én mennyivel jobb fast fashion üzletek által kínált ”egy szezon után kidobom, úgyis más lesz a divat” silány minőségű termékek megvásárlásával támogatni a tömeggyártást, a gyermekmunkát, a foglalkoztatottak kizsákmányolását? Ráadásul a több ezek kilométerről érkező termékek a szállítás során nagymértékben terhelik a környezetet is, nem beszélve arról, hogy ezzel az adott szakmában a lokális munkahelyek feleslegességét is támogatjuk.

Szóval gondoltunk egyet és a Petrovicz Kft.-vel összefogva értékmentésbe kezdtünk. Az évtizedek óta vadhús feldolgozással foglalkozó cég tenni akarásából és a saját lelkes, kreativitásomból adódóan megszületett a The Gifts of Nature kollekció.

A természetközeli élőhelyeken élő szarvasok a Vác környéki vadgazdálkodási tájegységből érkeztek Csővárra, a húsfeldolgozást követően, az eddig veszélyes hulladékként kezelt nyersbőrt egy Győr-Moson-Sopron megyei tímárüzem készítette ki, majd Budapestre visszakerülve elkészültek a kollekció darabjai, hátizsákok szarvasbőr és vászon kombinációjából.

A kollekció további kiegészítő termékeit a szarvasbőr jegyzetfüzet-borító és a hansági Lébény településről származó akácfa rönkből készült kisasztal/virágtartó/lakásdekoráció jelentik.

Tehát miért jó, ha a MADurban kollekció egyik darabjára szert teszel, amellett, hogy Magyarországon és helyből származó alapanyagokból készült terméket vásárolsz?